Kedves sziporka és v.ildiko! Ez a téma, amiről beszéltek, véleményem szerint nagyon fontos dolog, mivel nekem is át kellett élnem ezt. Sajnos a gyerekek még nem fogják fel, hogy mi van a másikkal, és vagy kerülik őket, vagy megkérdezik, miért van az ott? Amíg kicsi a gyerek,nem foglalkozik vele, mert nem hívják rá a figyelmet,de sajnos amint szembesül a ténnyel, érdeklődik iránta és egy szülőnek ezt nagyon nehéz lehet elmagyarázni. Az óvodában ha nem is, de általános iskolában kezdődhetnek el ilyen dolgok, mivel ahogy Ildikó is írta, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Saját tapasztalatból tudom, hogy milyenek, illetve azt is, hogy én is érdeklődtem anyuéktól, hogy mi miért van és nagyon szerettem volna mielőbbi műtéteket, hogy szebb legyen. Sajnos sokan észrevették és előfordult olyan, hogy mivel nem találtak más pontot amivel bántani tudnának, ezzel jöttek. Ma már tudom, hogy az ilyennel nem érdemes foglalkozni, de ezt egy gyereknek sokkal nehezebb megérteni. Sajnos mindig lesznek ilyen emberek. Szerintem a legjobb megoldás erre, ha a gyerekkel leül a szülő, elmagyarázza neki, hogy mi miért van, és amint idősebb lesz lehet olyan műtéti beavatkozást csinálni, amitől szebb lehet a heg (bár ma már biztos szebben megcsinálják mint régen). Idővel, ahogy a gyerekek nőnek meg fogják érteni, és nem fognak szekálódni stb. Erre tényleg nincs 100%-os megoldás, mert arról a szülő nem tehet, hogy másnak a gyereke odamegy hozzá és megkérdezi, mi történt. A lényeg az, hogy a gyerek érezze azt, hogy van akikre számíthat (család,barátok) . De természetesen az sem biztos, hogy piszkálni fogják ez miatt :) Remélem egy kicsit tudtam segíteni!
Írta: Gabikaaa19
Feladva:2011-09-25 22:17:54
Sorszám: #2092
Sziasztok! :) 19 éves vagyok, és szájpad és ajakhasadékkal születtem. A képek közé feltöltöttem képeket, akit érdekel nézze meg: Varga Gabriella fotói címen keressétek :) Én már túl estem az összes műtéten, fogszabályozómat is már levették. :) Akit érdekel, a napokban majd a történetek közé leírom az enyémet is, hiszen nekem illetve a szüleimnek se volt könnyű dolgunk és remélem tudok segíteni más gyermekeken, illetve szülőkön, akiknek hasonló dolgokon kell keresztülmenniük, mint nekünk kellet. Üdvözlettel: Varga Gabriella
Írta: Elvira
Feladva:2011-09-25 12:13:32
Sorszám: #2091
Sziasztok!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e itt olyan felnőtt, akinek esetleg műtéti úton tüntették el a hegeket az ajkairól? Válaszotokat előre is köszönöm!
Írta: Ági33
Feladva:2011-09-01 11:22:05
Sorszám: #2090
Nekünk volt egy, ami 3 hónap múlva szívódott fel!!!!
Írta: nagynet35
Feladva:2011-08-31 12:25:24
Sorszám: #2089
Sziasztok!
Tudja valaki, hogy mikor szívódnak fel a szájban a varratok? Egyébként 1 hónapja volt a műtétünk és még mindig sok varratot látok kislányom szájában.
Írta: zsebi
Feladva:2011-08-29 08:37:10
Sorszám: #2088
Zsebi is tudja, hogy bibis a szája, de egyáltalán nem foglalkoztatja (még), sőt el is felejti.. A foglécén is van hasadék, az egyik foga teljesen befelé nőtt, így olyan, mintha hiányozna egy fogacskája, azt szokta nézegetni a tükörben és kérdezi, hogy a fogtündér mikor hoz neki oda csillogó fogat...? Szoktam neki mutatni képeket a babákról, aranyosnak tartja őket. A bölcsiben nem volt problémánk, mi is most kezdjük az ovit, bízom benne, hogy ott sem lesz. Iskolás a bátyja, az ő osztálytársai, barátai soha sem tettek megjegyzést a szájára, pedig sokat forgolódik közöttük. A tesója szerint, amikor megszületett, mindig nyitva volt a szája, és úgy nézett ki, mint egy hal. Mi ezt aranyhalra módosítottuk... Valószínű, hogy majd időnként szóváteszik, csúfolni fogják, de sok más gyereket is kigúnyolnak, a neve, a testalkata, a cipője stb. miatt. Persze a heg egy "támadási felület", de ha tudja, hogy ő így szép, akkor könnyebben elviseli az ostoba megjegyzéseket.
Mialatt írok, természetesen itt pakolászik mellettem. Kérdezem tőle: - Zsebi, miért bibis a szád? Elszaladt a tükörhöz megnézni. - Nemis bibis, csak kakaós !!!
Írta: v.ildiko
Feladva:2011-08-27 22:20:07
Sorszám: #2087
Szia Zsuzsa! Nektek azért is nehezebb, mert Lány a lelkem. Neki talán még nehezebb lesz, mint egy fiúnak. Balázs még nem foglalkozott a szájával, jövő héttől ovi, kíváncsi leszek...
Írta: Pizsi
Feladva:2011-08-27 16:20:21
Sorszám: #2086
Szia Ildikó! Még nem is mondtam neked, de tudod Petra még májusban volt 2 éves és már úgy jött haza a bölcsiből, hogy neki bibis a szája. Különösebben nem zavarta ez a tény, de úgy érzem lelkileg most jön még a neheze. Zsuzsa
Írta: v.ildiko
Feladva:2011-08-27 15:20:59
Sorszám: #2085
Szia Szilvi!
Ez a kérdés, amit felvetettél, engem is nagyon érdekel, hogyan, miként modjuk meg... Az én fiam még nem vette magán észre szerintem, de még fiatal is hozzá. Mostanában viszont, mivel néha már sikerül elfeledkezni a problémáinkról, nagyon mellbe tud vágni, ha valaki megkérdezi, hogy miért "ilyen" Balázs szája. Ami érdekes eddig 5-7 évesek kérdezik meg... Azt már többektől hallottam, hogy az óvodás kor még elmegy, ebben a korban ritka a csúfolás, piszkálás is, de az iskola már más. A gyerekek néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Ismerősöm mesélte, hogy hasadékos kisfiának az oviban semmi problémája nem volt, de az iskolában annyira piszkálták, hogy Ő kérte a szüleit, hogy műttesség meg újra a száját, hogy eltűnjön a heg, ami ráadásul szerintem gyönyörű szép, alig látszó heg. Én abba a hitben nevelem gyerekemet, hogy Ő pont olyan mint a többi, okos, szép, de egyenlőre ötletem sincs, hogy hogyan védjem meg ha bántják amiatt, amiről egyáltalán nem tehet.
Írta: sziporka
Feladva:2011-08-26 21:56:16
Sorszám: #2084
Sziasztok!
Megírnátok a tapasztalataitokat,kinek mikor ébredt tudatára a gyereke,hogy ő hasadékos? Nálunk Regina(hiába nézegette magát a tükörben) nem nagyon tudta mi a helyzet. Most öt éves és néhány hete a játszótéren látott egy hasadékos kisbabát,akinek még nem volt megoperálva az ajka.(én nem láttam őt,csak a barátnőm,és ő is azt mondta még nem volt megműtve). Regina azóta egyszer-kétszer kérte,hogy nézegethesse a képeket itt az oldalon,és kérdezgeti: "Anya,ennek a kisbabának kétoldali?Nekem milyen?" Én meg elmondom neki,hogy baloldali. Különösebben nem foglalkozik a dologgal,nagyon kis társasági kislány,de most már tudja mi a helyzet vele. Meg ma is mondtam neki,hogy menni kell majd 5 éves státuszra és kérdezte: Ott megműtik az orromat? Fájni fog? Szoktál sírni amikor engem műtenek? Annyira édes. Az oviban nemigen vettem észre,hogy csúfolnák,de az iskolától kicsit félek... Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Mennyit beszélgettek a gyerkőcökkel erről? Vannak csúfolódások?
A lényeg az, hogy a gyerek érezze azt, hogy van akikre számíthat (család,barátok) 
. De természetesen az sem biztos, hogy piszkálni fogják ez miatt :)
